Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Au chef des chantres. Sur le lis lyrique. Hymne de David, pour enseigner. Lorsqu’il fit la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Tsoba, et que Joab revint et battit dans la vallée du sel douze mille Édomites. O Dieu! tu nous as repoussés, dispersés, Tu t’es irrité: relève-nous!
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Tu as ébranlé la terre, tu l’as déchirée: Répare ses brèches, car elle chancelle!
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Tu as fait voir à ton peuple des choses dures, Tu nous as abreuvés d’un vin d’étourdissement.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Tu as donné à ceux qui te craignent une bannière, Pour qu’elle s’élève à cause de la vérité. (Pause)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Afin que tes bien-aimés soient délivrés, Sauve par ta droite, et exauce-nous!
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Dieu a dit dans sa sainteté: Je triompherai, Je partagerai Sichem, je mesurerai la vallée de Succoth;
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
A moi Galaad, à moi Manassé; Éphraïm est le rempart de ma tête, Et Juda, mon sceptre;
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab est le bassin où je me lave; Je jette mon soulier sur Édom; Pays des Philistins, pousse à mon sujet des cris de joie!
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Qui me mènera dans la ville forte? Qui me conduira à Édom?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
N’est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous as repoussés, Et qui ne sortais plus, ô Dieu, avec nos armées?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Donne-nous du secours contre la détresse! Le secours de l’homme n’est que vanité.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Avec Dieu, nous ferons des exploits; Il écrasera nos ennemis.
