Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Au chef des chantres. D’Après Chouchân Edouth. Mikhtam de David, poème didactique, à l’occasion de sa guerre avec les Syriens de Çoba, lorsque Joab, à son retour, défit Edom dans la vallée du Sel, lui tuant douze mille hommes. O Dieu, tu nous as délaissés, tu as fait brèche parmi nous, tu t’es irrité: puisses-tu réparer nos pertes!
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Tu as fait trembler le pays, tu y as ouvert des crevasses; restaure ses ruines, car il vacille.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Tu en as fait voir de dures à ton peuple, tu nous as forcés de boire un vin de vertige:
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
puisses-tu donner à tes adorateurs une bannière, pour s’y rallier au nom de la vérité. (Sélah)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Afin que tes bien-aimés échappent au danger, secours-nous avec ta droite, et exauce-moi!
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
L’Eternel l’a annoncé en son sanctuaire: "Je triompherai, je veux m’adjuger Sichem, mesurer au cordeau la vallée de Souccot.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
A moi Galaad! à moi Manassé! Ephraïm est la puissante sauvegarde de ma tête, Juda est mon sceptre.
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab est le bassin où je me lave; sur Edom," je jette ma sandale. Chante donc victoire contre moi, pays des Philistins!
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Qui me conduira à la ville forte? Qui saura me mener jusqu’à Edom?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Ne sera-ce pas toi, ô Dieu, toi qui nous avais délaissés, qui ne faisais plus campagne avec nos armées?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Prête-nous secours contre l’adversaire, puisque trompeuse est l’aide de l’homme.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Avec Dieu nous ferons des prouesses: c’est lui qui écrasera nos ennemis.
