Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
To the Chief Musician. Upon "The Lily of Testimony." A precious Psalm of David, to instruct. When he waged war with Aram-neharaim, and with Aram-zobah, —and then Joab returned and smote of Edom in the Valley of Salt, twelve thousand. O God, thou hast rejected us—hast scattered us, Thou hast been angry, Wilt thou restore us?
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Thou hast shaken the land—hast rent it, Heal thou the fractures thereof—for it hath tottered:
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Thou hast suffered thy people to see hardship, Thou hast let them drink the wine of confusion.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Thou hadst given—to them that revere thee—a banner, to float aloft, Because of [thy] faithfulness. (Selah)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
That thy beloved ones may be delivered, Save thou with thine own right hand—and answer us.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
God, hath spoken in his holiness—I will exult! I will apportion Shechem, And, the Vale of Succoth, will I measure out;
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Mine, is Gilead—and mine, Manasseh, But, Ephraim, is the defence, of my head, Judah, is my commander’s staff;
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab, is my wash-bowl, Upon Edom, will I throw my shoe, Over Philistia! raise shout of triumph.
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Who will conduct me to a fortified city? Who will lead me as far as Edom!
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Is it not, thou, O God?—thou hast rejected us! And wilt thou not go forth, O God, with our hosts?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Grant us help out of distress, For, vain, is the deliverance of man:
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
In God, we shall do valiantly, He himself, therefore, will tread down our adversaries.
