< Zsoltárok 60 >
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
For the leader. On shushan eduth. A michtam of David (for teaching), when he fought with Aram-naharaim and Aram-zobah, and Joab returned and defeated twelve thousand Edomites in the Valley of Salt. O God, you have spurned and broken us, routing us in your wrath – restore us!
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
You have shaken the land and cleft it; heal its tottering breaches.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
You have made your people drink hardship, and given us wine of reeling.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
You have given those who fear you a banner, a rallying-place from the bow, (Selah)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
for the rescue of your beloved. Save by your right hand and answer us.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
God did solemnly swear: ‘As victor will I divide Shechem, and mete out the valley of Succoth.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Mine is Gilead, mine is Manasseh, Ephraim is the defence of my head, Judah my sceptre of rule,
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab the pot that I wash in, Edom – I cast my shoe over it, I shout o’er Philistia in triumph.’
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
O to be brought to the fortified city! O to be led into Edom!
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Have you not spurned us, O God? You do not march forth with our armies.
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Grant us help from the foe, for human help is worthless.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
With God we shall yet do bravely: he himself will tread down our foes.