Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
For the Leader; upon Shushan Eduth; Michtam of David, to teach; when he strove with Aram-naharaim and with Aram-zobah, and Joab returned, and smote of Edom in the Valley of Salt twelve thousand. O God, Thou hast cast us off, Thou hast broken us down; Thou hast been angry; O restore us.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Thou hast made the land to shake, Thou hast cleft it; heal the breaches thereof; for it tottereth.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Thou hast made Thy people to see hard things; Thou hast made us to drink the wine of staggering.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Thou hast given a banner to them that fear Thee, that it may be displayed because of the truth. (Selah)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
That Thy beloved may be delivered, save with Thy right hand, and answer me.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
God spoke in His holiness, that I would exult; that I would divide Shechem, and mete out the valley of Succoth.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Gilead is mine, and Manasseh is mine; Ephraim also is the defence of my head; Judah is my sceptre.
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab is my washpot; upon Edom do I cast my shoe; Philistia, cry aloud because of me!
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Who will bring me into the fortified city? Who will lead me unto Edom?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Hast not Thou, O God, cast us off? And Thou goest not forth, O God, with our hosts.
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Give us help against the adversary; for vain is the help of man.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Through God we shall do valiantly; for He it is that will tread down our adversaries.
