Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
To the chief Musician. On Shushan. Testimony. Michtam of David; to teach: when he strove with the Syrians of Mesopotamia, and the Syrians of Zobah, and Joab returned, and smote the Edomites in the valley of salt, twelve thousand. O God, thou hast cast us off, thou hast scattered us, thou hast been displeased: restore us again.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Thou hast made the earth to tremble, thou hast rent it: heal the breaches thereof; for it shaketh.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Thou hast shewn thy people hard things; thou hast made us to drink the wine of bewilderment.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Thou hast given a banner to them that fear thee, that it may be displayed because of the truth, (Selah)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
That thy beloved ones may be delivered. Save with thy right hand, and answer me.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
God hath spoken in his holiness: I will exult, I will divide Shechem, and mete out the valley of Succoth.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Gilead is mine, and Manasseh is mine, and Ephraim is the strength of my head; Judah is my law-giver;
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab is my wash-pot; upon Edom will I cast my sandal; Philistia, shout aloud because of me.
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Who will bring me into the strong city? who will lead me unto Edom?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
[Wilt] not thou, O God, who didst cast us off? and didst not go forth, O God, with our armies?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Give us help from trouble; for vain is man's deliverance.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Through God we shall do valiantly; and he it is that will tread down our adversaries.
