Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Unto the end. For those who will be changed, with the inscription of a title, of David himself, for instruction: when he set fire to Mesopotamia of Syria and Sobal, and Joab turned back and struck Idumea, in the valley of the salt pits, twelve thousand men. O God, you have rejected us, and you have ruined us. You became angry, and yet you have been merciful to us.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
You have moved the earth, and you have disturbed it. Heal its breaches, for it has been moved.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
You have revealed to your people difficulties. You have made us drink the wine of remorse.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
You have given a warning sign to those who fear you, so that they may flee from before the face of the bow, so that your beloved may be delivered.
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
Save me with your right hand, and hear me.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
God has spoken in his holy place: I will rejoice, and I will divide Shechem, and I will measure the steep valley of the tabernacles.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Gilead is mine, and Manasseh is mine. And Ephraim is the strength of my head. Judah is my king.
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab is the cooking pot of my hope. Into Idumea, I will extend my shoe. To me, the foreigners have been made subject.
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Who will lead me into the fortified city? Who will lead me all the way to Idumea?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Will not you, O God, who has rejected us? And will not you, O God, go out with our armies?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Grant us help from tribulation. For salvation from man is empty.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
In God, we will act virtuously. And those who trouble us, he will lead to nothing.
