Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
For the end, for them that shall yet be changed; for an inscription by David for instruction, when he [had] burned Mesopotamia of Syria, and Syria Sobal, and Joab [had] returned and smitten [in] the valley of salt twelve thousand. O God, thou hast rejected and destroyed us; thou hast been angry, yet hast pitied us.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Thou hast shaken the earth, and troubled it; heal its breaches, for it has been shaken.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Thou hast shewn thy people hard things: thou has made us drink the wine of astonishment.
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Thou hast given a token to them that fear thee, that they might flee from the bow. (Pause)
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
That thy beloved ones may be delivered; save with thy right hand, and hear me.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
God has spoken in his holiness; I will rejoice, and divide Sicima, and measure out the valley of tents.
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Galaad is mine, and Manasse is mine; and Ephraim is the strength of my head;
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Judas is my king; Moab is the caldron of my hope; over Idumea will I stretch out my shoe; the Philistines have been subjected to me.
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Who will lead me into the fortified city? who will guide me as far a Idumea?
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Wilt not thou, O God, who hast cast us off? and wilt not thou, O God, go forth with our forces?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Give us help from trouble: for vain is the deliverance of man.
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
In God will we do valiantly; and he shall bring to nought them that harass us.
