Zsoltárok 60
1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
Voor muziekbegeleiding; op de wijze: "De lelie der wet." Een punt- en leerdicht van David, toen, na zijn oorlog tegen Aram van Mesopotamië en Aram-Soba, Joab terugkeerde, en in het Zoutdal twaalfduizend Edomieten versloeg. O God, Gij hebt ons verstoten, Onze gelederen verbroken; Gij waart vertoornd, En hebt ons doen vluchten.
2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
Gij hebt het land laten kraken en scheuren; Het stortte ineen, en ligt nu in puin.
3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
Gij hebt uw volk harde dingen doen slikken, En ons een koppige wijn laten drinken!
4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)
Maar voor uw vromen hadt Gij een banier opgericht, Om zich daar omheen te verzamelen tegen de boog;
5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
En om uw geliefden te redden, Strek uw rechterhand uit, en verhoor ons.
6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
Bij zijn heiligheid heeft God beloofd: Juichend zal ik Sikem verdelen, En het dal van Soekkot meten;
7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.
Mij behoort Gilad, van mij is Manasse. Efraïm is de helm van mijn hoofd, Juda mijn schepter,
8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
Moab is mijn voetenbekken; Op Edom werp ik mijn schoeisel, Over Filistea hef ik mijn zegekreet aan.
9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
Maar wie brengt mij nu binnen de vesting, Wie zal mij naar Edom geleiden:
10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
Moet Gij het niet zijn, die ons hebt verstoten, o God, En niet langer met onze heirscharen optrekt, o God?
11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
Ach, help ons dan tegen den vijand, Want hulp van mensen is ijdel;
12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.
Maar met God zijn wij sterk, Hij zal onze verdrukkers vertrappen!
