Zsoltárok 60

1 Az éneklőmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja; Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

Til Sangmesteren; til Susan-Eduth; af David; „et gyldent Smykke‟; til at læres;

2 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

der han stred med Mesopotamierne og med Syrerne af Zoba, og der Joab kom tilbage og slog Edomiterne i Saltdalen, tolv Tusinde.

3 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

Gud! du har forkastet os, du har sønderrevet os; du har været vred; vend om til os igen!

4 Adtál a téged félőknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. (Szela)

Du har bragt Jorden til at skælve, du har sønderslidt den, læg dens Brøst; thi den ryster.

5 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

Du lod dit Folk se haarde Ting; du gav os Vin at drikke, saa at vi tumlede.

6 Az ő szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

Men nu har du givet dem, som dig frygte, et Banner, som hæver sig for Sandhedens Skyld (Sela)

7 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelőm.

paa det dine elskelige maa udfries; saa frels med din højre Haand og bønhør os!

8 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

Gud har talt i sin Helligdom, jeg vil fryde mig; jeg vil uddele Sikem og opmaale Sukots Dal.

9 Kicsoda vezet engem az erős városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

Mig hører Gilead til, og mig hører Manasse til, og Efraim er mit Hoveds Værn, Juda er min Herskerstav.

10 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?

Moab er mit Vadskefad; jeg vil kaste min Sko til Edom; bryd ud i Jubel over mig, du Filisterland!

11 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.

Hvo vil føre mig til den faste Stad? Hvo har ledet mig indtil Edom?

12 Istennel győzedelmet nyerünk, s ő tapodja el ellenségeinket.

Mon ikke du, Gud, som har forkastet os? og vil du, Gud, ikke uddrage med vore Hære? Fly os Hjælp af Nød; thi Menneskers Hjælp er Forfængelighed. Ved Gud ville vi vinde Kraft; og han skal nedtræde vore Fjender.