< Zsoltárok 6 >
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Načelniku godbe na strune po osmini; psalm Davidov. Gospod, v jezi svoji ne pokôri me; in v srdu svojem ne tepi me.
2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Milosten mi bodi, Gospod, ker opešal sem: ozdravi me, Gospod, ker preplašene so kosti moje.
3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
In duša moja je preplašena silno, ti torej, Gospod, doklej?
4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Povrni se, Gospod; otmi dušo mojo, po milosti svoji reši me.
5 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol )
Ker spomina nate ni v smrti sami; v grobu kdo te bode slavil? (Sheol )
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Utrujen sem v zdihovanji svojem; storil sem, da plava vso noč postelja moja; sè solzami svojimi sem raztopil ležišče svoje.
7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Otemnelo je od žalovanja moje oko; postaralo se je med vsemi mojimi zatiralci.
8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Poberite se od mene vsi, ki delate krivico; ker Gospod posluša glas mojega joka.
9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
Gospod posluša prošnjo mojo; Gospodu je prijetna molitev moja.
10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Osramoté se naj in preplašijo silno vsi sovražniki moji; vrnejo se naj, osramoté pri tej priči.