Zsoltárok 6
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Til songmeisteren, med strengleik, etter Sjeminit; ein salme av David. Herre, refs meg ikkje i din vreide og tukta meg ikkje i din harm!
2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Ver meg nådig, Herre, for eg er burtvisna! Læk meg, Herre, for mine bein er skjelvande.
3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Og mi sjæl er storleg skjelvrædd. Og du, Herre, kor lenge?
4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Vend deg um att, Herre, fri ut mi sjæl, frels meg for di miskunn skuld!
For i dauden er det ikkje minne um deg; kven vil prisa deg i helheimen? (Sheol h7585)
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Eg er trøytt av mine sukkar; eg bløyter mi seng kvar natt, med mine tåror væter eg mitt lægje.
7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Mitt auga er upptært av hugverk; det er gamalt vorte for alle deira skuld som trengjer meg.
8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Vik ifrå meg, alle de som gjer urett! For Herren hev høyrt mitt gråtmål.
9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
Herren hev høyrt mi audmjuke påkalling, Herren, tek imot mi bøn.
10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Alle mine fiendar skal verta skjemde og storleg forfærde; dei skal venda attende, verta skjemde i ein augneblink.
