Zsoltárok 6
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!
