Zsoltárok 6

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Dem Musikmeister, mit Saitenspiel, im Basston; ein Psalm von David. HERR, nicht in deinem Zorne strafe mich

2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Sei mir gnädig, o HERR, denn ich bin am Verschmachten! Heile mich, HERR, denn meine Gebeine sind erschrocken,

3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

und meine Seele ist voller Angst! Du aber, o HERR, – wie lange noch (willst du fern sein)?

4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Kehre doch wieder, o HERR, errette meine Seele! Hilf mir um deiner Gnade willen!

5 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol h7585)

Denn im Tode gedenkt man deiner nicht: im Totenreich – wer singt da dein Lob? (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Erschöpft bin ich von all meinem Seufzen; in jeder Nacht netz’ ich mein Bett (mit Zähren), mache mein Lager zu einer Tränenflut.

7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Geschwunden ist mein Augenlicht vor Gram, gealtert (vom Weinen) ob all meinen Feinden.

8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Hinweg von mir, ihr Übeltäter alle! Denn der HERR hat mein lautes Weinen gehört;

9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

gehört hat der HERR mein Flehen: der HERR nimmt mein Gebet an.

10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Alle meine Feinde werden zuschanden werden und ganz bestürzt dastehn: mit Schanden müssen sie abziehn augenblicklich!