Zsoltárok 6

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Til Sangmesteren. Med Strengespil. Efter den ottende. En Salme af David. HERRE, revs mig ej i din Vrede, tugt mig ej i din Harme,

2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

vær mig naadig, HERRE, jeg sygner hen, mine Ledemod skælver, læg mig, HERRE!

3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Saare skælver min Sjæl; o HERRE, hvor længe endnu?

4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Vend tilbage, HERRE, og frels min Sjæl, hjælp mig dog for din Miskundheds Skyld!

5 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol h7585)

Thi i Døden kommes du ikke i Hu, i Dødsriget hvo vil takke dig der? (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Jeg er saa træt af at sukke; jeg væder hver Nat mit Leje, bader med Taarer min Seng;

7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

mit Øje hentæres af Sorg, sløves for alle mine Fjenders Skyld.

8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Vig fra mig, alle I Udaadsmænd, thi HERREN har hørt min Graad,

9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

HERREN har hørt min Tryglen, min Bøn tager HERREN imod.

10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Beskæmmes skal alle mine Fjender og saare forfærdes, brat skal de vige med Skam.