Zsoltárok 6

1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

Přednímu kantoru na neginot, k nízkému zpěvu, žalm Davidův. Hospodine, netresci mne v hněvě svém, ani v prchlivosti své kárej mne.

2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

Smiluj se nade mnou, Hospodine, neboť jsem zemdlený; uzdrav mne, Hospodine, nebo ztrnuly kosti mé.

3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

Ano i duše má předěšena jest náramně, ty pak, Hospodine, až dokavad?

4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

Navratiž se, Hospodine, a vytrhni duši mou; spomoz mi pro milosrdenství své.

5 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsőít téged? (Sheol h7585)

Nebo mrtví nezpomínají na tebe, a v hrobě kdo tě bude oslavovati? (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

Ustávám v úpění svém, ložce své každé noci svlažuji, slzami svými postel svou smáčím.

7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

Sškvrkla se zámutkem tvář má, sstarala se příčinou všech nepřátel mých.

8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

Odstuptež ode mne všickni činitelé nepravosti; neboť jest vyslyšel Hospodin hlas pláče mého.

9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.

Vyslyšel Hospodin pokornou modlitbu mou, Hospodin modlitbu mou přijal.

10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.

Nechažť se zastydí a předěsí zřejmě všickni nepřátelé moji, nechažť jsou zpět obráceni a rychle zahanbeni.