Zsoltárok 6
1 Az éneklőmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
Zborovođi. Uz žičano glazbalo. U oktavi. Psalam. Davidov. Jahve, nemoj me karati u srdžbi svojoj, ne kažnjavaj me u svojoj jarosti!
2 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
Smiluj mi se, Jahve, jer sam iznemog'o, Jahve, ozdravi me jer dršću kosti moje.
3 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
Duboko mi je duša potresena, a ti, o Jahve - dokle ćeš?
4 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
Vrati se, Jahve, dušu mi izbavi, spasi me rad svoje dobrote:
jer među mrtvima tko te se sjeća, u Podzemlju tko ti hvale pjeva? (Sheol h7585)
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
Iznemogoh od pusta jecanja, u noći postelju plačem zalijevam, suzama ležaj natapam.
7 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
Od žalosti oko mi gasne i slabi, jer su mnogi neprijatelji moji.
8 Távozzatok tőlem mind, ti bűnt cselekedők, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
Odstupite od mene, svi opaki, jer je Jahve plač moj čuo.
9 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
Čuo je Jahve molbu moju, Jahve je primio moju molitvu.
10 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
Neka se postide i užasno zbune svi moji dušmani, i puni srama neka smjesta odstupe.
