Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
Au maître-chantre. — «Ne détruis pas.» — Poème de David, lorsque Saül envoya cerner sa maison pour le faire mourir. Délivre-moi de mes ennemis, ô mon Dieu! Mets-moi hors de l'atteinte de mes adversaires!
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Délivre-moi des ouvriers d'iniquité; Sauve-moi des hommes sanguinaires!
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
Voici qu'ils sont aux aguets pour m'ôter la vie; Des hommes violents se rassemblent contre moi, Sans que je sois coupable, sans que j'aie péché, ô Éternel!
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
Sans que j'aie fait aucun mal, Ils accourent, ils se préparent à m'assaillir. Réveille-toi, viens à moi, et regarde!
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
Toi donc, ô Éternel, Dieu des armées. Dieu d'Israël, Lève-toi pour châtier toutes les nations; Ne fais grâce à aucun de ces hommes perfides et impies! (Pause)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Ils reviennent chaque soir; ils hurlent comme des chiens, En parcourant la ville.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Leur bouche vomit l'injure; Leurs paroles blessent comme des épées. Ils disent: «Qui peut nous entendre?»
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Mais toi, ô Éternel, tu te moques d'eux; Tu te ris de tous ces orgueilleux.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
O toi qui es ma force, c'est à toi que je regarde! Car Dieu est ma haute retraite.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
Le Dieu qui m'est propice viendra à mon aide. Dieu me fera contempler la ruine de mes ennemis.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Ne les anéantis pas tout à fait. De peur que mon peuple n'oublie leur châtiment. Disperse-les par ta puissance et détruis-les, Seigneur, toi qui es notre bouclier.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
Chaque parole sortant de leurs lèvres est un nouveau péché. Qu'ils soient pris au piège de leur propre orgueil. Eux qui ne profèrent que malédictions et que mensonges!
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Consume-les dans ta fureur, consume-les; Qu'ils disparaissent à jamais. Et qu'on sache que le Dieu qui règne en Jacob Domine jusqu'aux extrémités de la terre! (Pause)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Qu'ils reviennent le soir, qu'ils hurlent comme des chiens En parcourant la ville.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Qu'ils rôdent pour trouver à manger, Et qu'ils errent sans pouvoir se rassasier!
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
Mais moi, je chanterai ta puissance. Je célébrerai dès le matin ta bonté; Car tu as été ma haute retraite. Mon refuge au jour de la détresse.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
toi qui es ma force, je chanterai en ton honneur! Car Dieu est ma haute retraite, le Dieu qui m'est propice.
