Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
To the Chief Musician. "Do not Destroy." A precious Psalm of David. When Saul sent, and they watched the house, to kill him. Rescue me from my foes, O my God, From them who lift themselves up against me, wilt thou set me on high:
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Rescue me, from the workers of iniquity, And, from the men of bloodshed, save me.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
For lo! they have lain in wait for my life, Mighty ones stir up strife against me, Without transgression of mine, and without sin of mine, O Yahweh;
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
For no iniquity, do they run that they may take their stand, Rouse thyself to meet me, and see.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
Thou, therefore, O Yahweh, God of hosts, God of Israel, Awake, to visit all the nations, Do not show favour to any iniquitous traitors. (Selah)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
They return at evening, They grow like a dog, And go round the city.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Lo! they belch forth with their mouth, Swords, are in their lips, For [say they], Who doth hear?
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
Thou, therefore, O Yahweh, wilt laugh at them, Thou wilt mock at all nations.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
O my Strength, unto thee, will I make melody, For, God, is my high tower.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
My God of lovingkindness, will come to meet me, God, will let me look on mine adversaries.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Do not slay them, lest my people forget, Cause them to wander by thy strength, and prostrate them, [Thou] our shield, O Lord!
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
The sin of their mouth, The word of their lips, Let them then be captured in their pride, Both for the oath and for the deception they record.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Bring to a full end in wrath, Bring to a full end, that they be no more, —That men may know that, God, is ruling in Jacob, Unto the ends of the earth. (Selah)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Let them return, then, at evening, Let them growl like a dog, And go round the city.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
They, may prowl about for food, —And, if they are not satisfied, then let them whine!
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
But, I, will sing thy power, And will shout aloud, in the morning, thy lovingkindness, —For thou has become a refuge for me, And a place to flee to in the day of my distress.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
O my Strength, unto thee, will I make melody, For, God, is my high tower, my God of lovingkindness.
