< Zsoltárok 59 >
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
For the Chief Musician; [set to] Al-tashheth. [A Psalm] of David: Michtam: when Saul sent, and they watched the house to kill him. Deliver me from mine enemies, O my God: set me on high from them that rise up against me.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Deliver me from the workers of iniquity, and save me from the bloodthirsty men.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
For, lo, they lie in wait for my soul; the mighty gather themselves together against me: not for my transgression, nor for my sin, O LORD.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
They run and prepare themselves without [my] fault: awake thou to help me, and behold.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
Even thou, O LORD God of hosts, the God of Israel, arise to visit all the heathen: be not merciful to any wicked transgressors. (Selah)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
They return at evening, they make a noise like a dog, and go round about the city.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Behold, they belch out with their mouth; swords are in their lips: for who, [say they], doth hear?
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
But thou, O LORD, shalt laugh at them; thou shalt have all the heathen in derision.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
O my strength, I will wait upon thee: for God is my high tower.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
The God of my mercy shall prevent me: God shall let me see [my desire] upon mine enemies.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Slay them not, lest my people forget: scatter them by thy power, and bring them down, O Lord our shield.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
[For] the sin of their mouth, [and] the words of their lips, let them even be taken in their pride, and for cursing and lying which they speak.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Consume them in wrath, consume them, that they be no more: and let them know that God ruleth in Jacob, unto the ends of the earth. (Selah)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
And at evening let them return, let them make a noise like a dog, and go round about the city.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
They shall wander up and down for meat and tarry all night if they be not satisfied.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
But I will sing of thy strength; yea, I will sing aloud of thy mercy in the morning: for thou hast been my high tower, and a refuge in the day of my distress.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
Unto thee, O my strength, will I sing praises: for God is my high tower, the God of my mercy.