Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
[For the Chief Musician. To the tune of "Do Not Destroy." A poem by David, when Saul sent, and they watched the house to kill him.] Deliver me from my enemies, my God. Set me on high from those who rise up against me.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Deliver me from evildoers. Save me from the bloodthirsty men.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
For, look, they lie in wait for my soul. The mighty gather themselves together against me, not for my disobedience, nor for my sin, Jehovah.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
I have done no wrong, yet they are ready to attack me. Rise up, look, and help me.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
You, Jehovah, the God of hosts, the God of Israel, rouse yourself to punish the nations. Show no mercy to the wicked traitors. (Selah)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
They return at evening, howling like dogs, and prowl around the city.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Look, they spew with their mouth. Swords are in their lips, "For," they say, "who hears us?"
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
But you, Jehovah, laugh at them. You scoff at all the nations.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Oh, my Strength, I watch for you, for God is my high tower.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
My God of mercy will come to meet me. God will let me look at my enemies in triumph.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Do not kill them, or my people may forget. Scatter them by your power, and bring them down, Jehovah our shield.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
For the sin of their mouth, and the words of their lips, let them be caught in their pride, for the curses and lies which they utter.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Consume them in wrath. Consume them, and they will be no more. Let them know that God rules in Jacob, to the farthest parts of the earth. (Selah)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
At evening let them return. Let them howl like a dog, and go around the city.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
They shall wander up and down for food, and wait all night if they aren't satisfied.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
But I will sing of your strength. Yes, I will sing aloud of your loving kindness in the morning. For you have been my high tower, a refuge in the day of my distress.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
To you, my strength, I will sing praises. For God is my high tower, the God of my mercy.
