Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
For the choirmaster. To the tune of “Do Not Destroy.” A Miktam of David, when Saul sent men to watch David’s house in order to kill him. Deliver me from my enemies, O my God; protect me from those who rise against me.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Deliver me from workers of iniquity, and save me from men of bloodshed.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
See how they lie in wait for me. Fierce men conspire against me for no transgression or sin of my own, O LORD.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
For no fault of my own, they move swiftly to attack me. Arise to help me, and take notice.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
O LORD God of Hosts, the God of Israel, rouse Yourself to punish all the nations; show no mercy to the wicked traitors.
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
They return in the evening, snarling like dogs and prowling around the city.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
See what they spew from their mouths— sharp words from their lips: “For who can hear us?”
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
But You, O LORD, laugh at them; You scoff at all the nations.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
I will keep watch for You, O my strength, because You, O God, are my fortress.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
My God of loving devotion will come to meet me; God will let me stare down my foes.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Do not kill them, or my people will forget. Scatter them by Your power, and bring them down, O Lord, our shield.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
By the sins of their mouths and the words of their lips, let them be trapped in their pride, in the curses and lies they utter.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Consume them in wrath; consume them till they are no more, so it may be known to the ends of the earth that God rules over Jacob.
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
They return in the evening, snarling like dogs and prowling around the city.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
They scavenge for food, and growl if they are not satisfied.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
But I will sing of Your strength and proclaim Your loving devotion in the morning. For You are my fortress, my refuge in times of trouble.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
To You, O my strength, I sing praises, for You, O God, are my fortress, my God of loving devotion.
