Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
Deliver me from my enemies, O my God. Set me on high from those who rise up against me.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Deliver me from the workers of iniquity, and save me from the bloodthirsty men.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
For, lo, they lie in wait for my soul. The mighty gather themselves together against me, not for my transgression, nor for my sin, O Jehovah.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
They run and prepare themselves without my fault. Awake thou to help me, and behold.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
Even thou, O Jehovah God of hosts, the God of Israel, arise to visit all the nations. Be not merciful to any wicked transgressors. (Selah)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
They return at evening. They howl like a dog, and go round about the city.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Behold, they belch out with their mouth. Swords are in their lips, for they say, Who hears?
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
But thou, O Jehovah, will laugh at them. Thou will have all the nations in derision.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
O my strength, I will give heed to thee, for God is my high tower.
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
My God with his loving kindness will meet me. God will let me look upon my enemies.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
Kill them not, lest my people forget. Scatter them by thy power, and bring them down, O Lord our shield,
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
for the sin of their mouth, and the words of their lips. Let them even be taken in their pride, and for cursing and lying which they speak.
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
Consume them in wrath, consume them, so that they shall be no more. And let them know that God rules in Jacob, to the ends of the earth. (Selah)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
And at evening let them return, let them howl like a dog, and go round about the city.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
They shall wander up and down for food, and tarry all night if they be not satisfied.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
But I will sing of thy strength. Yea, I will sing aloud of thy loving kindness in the morning. For thou have been my high tower, and a refuge in the day of my distress.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
To thee, O my strength, I will sing praises. For God is my high tower, the God of my mercy.
