Zsoltárok 59
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
Kuom jatend wer. E dwol mar “Kik iketh gik moko.” Miktam mar Daudi. Kane Saulo ooro ji mondo ocher od Daudi mondo onege. Resa e lwet wasika, yaye Nyasaye; Rit ngimana kuom joma ogar koda.
2 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
Gola e lwet joma timo gik maricho kendo resa kuom joma riyo mar chwero remo omako.
3 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
Neye kaka gibutona ka girita e yo! Joma kwiny chano kaka digihinya, to an onge gima rach kata richo masetimo, yaye Jehova Nyasaye.
4 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
Onge gima asetimo marach, to kata kamano gin to giikore monja. Aa malo ikonya; ne chandruokna.
5 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
Yaye Jehova Nyasaye, ma Nyasaye Maratego, in Nyasach Israel, aa malo ikum ogendini duto; kik ikech andhoke ma timbegi richo. (Sela)
6 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
Gidwogo ka piny imore, ka gingʼur ka guogi, kendo giwuotho koni gi koni e dala ka gingʼanjo.
7 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
Neye gik ma gingʼudho koa e dhogi, gingʼudho ligengni gi dhogi, kendo giwacho niya, “En ngʼa manyalo winjowa?”
8 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
To in nyiergi, yaye Jehova Nyasaye, go siboi ne ogendinigo duto.
9 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
Yaye tekona, in ema angʼiyi, in e kar pondona, yaye Nyasaye,
10 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
Yaye Nyasacha ma jahera. Nyasaye biro telona kendo obiro miyo asungra ne joma ketho nyinga.
11 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
To kik uneg-gi, yaye Ruoth ma okumbana nikech joga dipoka wigi owil. Mi giba abaya koni gi koni gi tekoni, kendo mi gidog piny.
12 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
Nikech richo ma gitimo gi dhogi kuom wuoyo, nikech weche mawuok e dhogi, wegi mondo sungagi ogajgi. Nikech gikwongʼo ji kendo gi wuondo ji,
13 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
tiekgi gi mirimbi mager, tiekgi mi kargi lal nono, eka biro ngʼere e tungʼ piny koni gi koni ni Nyasaye nigi loch kuom joka Jakobo. (Sela)
14 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
Gidwogo ka piny imore ka gingʼur ka guogi, kendo giwuotho koni gi koni e dala ka gingʼanjo.
15 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
Gibayo koni gi koni ka gidwaro chiemo kendo ka ok giyiengʼ to gingʼur.
16 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
Anto abiro wer kuom tekoni abiro wero herani gokinyi; nikech in e ohingana, in e kar pondona e kinde mag thagruok.
17 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
In e tekona, omiyo abiro weroni wend pak; in e ohingana, yaye Nyasaye, in e Nyasacha ma jahera.
