Zsoltárok 58

1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

Govorite li zaista istinu, silni, sudite li pravo, sinovi èovjeèiji?

2 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

Ta, bezakonja sastavljate u srcu, meæete na mjerila zloèinstva ruku svojih na zemlji.

3 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

Od samoga roðenja zastraniše bezakonici, od utrobe materine tumaraju govoreæi laž.

4 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

U njima je jed kao jed zmijinji, kao gluhe aspide, koja zatiskuje uho svoje,

5 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.

Koja ne èuje glasa bajaèu, vraèaru, vještu u vraèanju.

6 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

Bože! polomi im zube u ustima njihovijem; razbij èeljusti lavovima, Gospode!

7 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Nek se proliju kao voda, i nestane ih. Kad puste strijele, neka budu kao slomljene.

8 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

Kao puž, koji se rašèinja, neka išèile; kao dijete, koje žena pobaci, neka ne vide sunca.

9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

Prije nego kotlovi vaši osjete toplotu od potpaljena trnja, i sirovo i nagorjelo neka raznese vihor.

10 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

Obradovaæe se pravednik kad vidi osvetu, opraæe noge svoje u krvi bezbožnikovoj.

11 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!

I reæi æe ljudi: zaista ima ploda pravedniku! zaista je Bog sudija na zemlji!