Zsoltárok 58

1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

In finem, Ne disperdas, David in tituli inscriptionem. Si vere utique iustitiam loquimini: recta iudicate filii hominum.

2 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

Etenim in corde iniquitates operamini: in terra iniustitias manus vestræ concinnant.

3 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

Alienati sunt peccatores a vulva, erraverunt ab utero: locuti sunt falsa.

4 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

Furor illis secundum similitudinem serpentis: sicut aspidis surdæ, et obturantis aures suas,

5 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.

quæ non exaudiet vocem incantantium: et venefici incantantis sapienter.

6 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

Deus conteret dentes eorum in ore ipsorum: molas leonum confringet Dominus.

7 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Ad nihilum devenient tamquam aqua decurrens: intendit arcum suum donec infirmentur.

8 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

Sicut cera, quæ fluit, auferentur: supercecidit ignis, et non viderunt solem.

9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

Priusquam intelligerent spinæ vestræ rhamnum: sicut viventes, sic in ira absorbet eos.

10 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

Lætabitur iustus cum viderit vindictam: manus suas lavabit in sanguine peccatoris.

11 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!

Et dicet homo: Si utique est fructus iusto: utique est Deus iudicans eos in terra.