Zsoltárok 58

1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

Til Sangmesteren. Al-tasjhet. Af David. En Miktam.

2 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

Er det virkelig Ret, I taler, I Guder, dømmer I Menneskens Børn retfærdigt?

3 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.

Nej, alle øver I Uret paa Jord, eders Hænder udvejer Vold.

4 Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

Fra Moders Liv vanslægted de gudløse, fra Moders Skød for Løgnerne vild.

5 A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.

Gift har de i sig som Slangen, den stumme Øgle, der døver sit Øre

6 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

og ikke vil høre paa Tæmmerens Røst, paa den kyndige Slangebesværger.

7 Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

Gud, bryd Tænderne i deres Mund, Ungløvernes Kindtænder knuse du, HERRE;

8 Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

lad dem svinde som Vand, der synker, visne som nedtrampet Græs.

9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.

Lad dem blive som Sneglen, opløst i Slim som et ufuldbaarent Foster, der aldrig saa Sol.

10 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.

Før eders Gryder mærker til Tjørnen, ja, midt i deres Livskraft river han dem bort i sin Vrede.

11 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!

Den retfærdige glæder sig, naar han ser Hævn, hans Fødder skal vade i gudløses Blod; Og Folk skal sige: »Den retfærdige faar dog sin Løn, der er dog Guder, som dømmer paa Jord!«