Zsoltárok 57
1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
Ki he Takimuʻa, ʻAli-Tasikiti, ko e Saame mahuʻinga ʻa Tevita, ʻi heʻene hola meia Saula ʻi he ʻana. Ke ke ʻaloʻofa kiate au, ʻE ʻOtua, ke ke ʻaloʻofa kiate au: he ʻoku falala hoku laumālie kiate koe: ʻio, pea te u hūfanga ʻi he malu ʻo ho kapakau, ke ʻoua ke mole ʻo ngata ʻae ngaahi kovi ni.
2 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
Te u tangi ki he ʻOtua fungani māʻolunga, ki he ʻOtua ʻoku fai ʻae ngaahi meʻa kotoa pē maʻaku.
3 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. (Szela) Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
Pea te ne fekau mei he langi, ʻo fakamoʻui au, mei he lauʻikovi ʻo ia ʻoku ne fie folo au ke ʻosi. (Sila) ʻE fekau atu ʻe he ʻOtua ʻene ʻaloʻofa mo ʻene moʻoni.
4 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
ʻOku ʻi he lotolotonga ʻoe fanga laione hoku laumālie: pea ʻoku ou tokoto mo kinautolu kuo vela, ʻio, ʻae ngaahi foha ʻoe tangata, ko honau nifo ko e ngaahi tao mo e ngahau, pea ko honau ʻelelo ko e heletā māsila.
5 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
ʻE ʻOtua, ke māʻolunga lahi hake koe ʻi he ngaahi langi; tuku ke māʻolunga hake ho nāunau ʻi māmani kotoa pē.
6 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. (Szela)
Kuo nau teuteu ʻae kupenga ki hoku tuʻunga vaʻe; kuo mapelu ki lalo hoku laumālie: naʻa nau keli ʻae luo ʻi hoku ʻao, pea kuo tō ki ai ʻakinautolu. (Sila)
7 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
ʻOku maʻu hoku loto, ʻE ʻOtua, ʻoku maʻu hoku loto: te u hiva mo ʻatu ʻae fakamālō.
8 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Ke ʻā hake, ʻa hoku nāunau; ʻā hake, ʻae saliteli mo e haʻape: te u ʻā hengihengi hake pe au.
9 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
ʻE ʻEiki, te u fakamālō kiate koe ʻi he ʻao ʻoe kakai: te u hiva kiate koe ʻi he ngaahi puleʻanga.
10 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
He ʻoku lahi hoʻo ʻaloʻofa ʻo aʻu ki he ngaahi langi, mo hoʻo moʻoni ki he ngaahi ʻao.
11 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
ʻE ʻOtua, ke māʻolunga lahi hake koe ʻi he ngaahi langi: tuku ke māʻolunga hake ho nāunau ʻi māmani kotoa pē.
