Zsoltárok 57
1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.
För sångmästaren; »Fördärva icke»; en sång av David, när han flydde för Saul och var i grottan.
2 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem.
Var mig nådig, o Gud, var mig nådig; ty till dig tager min själ sin tillflykt. Ja, under dina vingars skugga vill jag taga min tillflykt, till dess att det onda är förbi.
3 Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. (Szela) Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét.
Jag ropar till Gud den Högste, till Gud, som fullbordar sitt verk för mig.
4 Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.
Han skall sända från himmelen och frälsa mig, när jag smädas av människor som stå mig efter livet. (Sela) Gud skall sända sin nåd och sin trofasthet.
5 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Min själ är omgiven av lejon, jag måste ligga bland eldsprutare, bland människor vilkas tänder äro spjut och pilar, och vilkas tungor äro skarpa svärd.
6 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. (Szela)
Upphöjd vare du, Gud, över himmelen; över hela jorden sträcke sig din ära.
7 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!
De lägga ut nät för mina fötter, min själ böjes ned, de gräva för mig en grop, men de falla själva däri. (Sela)
8 Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!
Mitt hjärta är frimodigt, o Gud, mitt hjärta är frimodigt; jag vill sjunga och lova.
9 Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.
Vakna upp, min ära; upp, psaltare och harpa! Jag vill väcka morgonrodnaden.
10 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged.
Jag vill tacka dig bland folken, Herre; jag vill lovsjunga dig bland folkslagen.
11 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged!
Ty din nåd är stor allt upp till himmelen och din trofasthet allt upp till skyarna. Upphöjd vare du, Gud, över himmelen; över hela jorden sträcke sig din ära. Se Ära i Ordförkl.
