Zsoltárok 56

1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

Al maestro de coro. Por el tono “Paloma silenciosa de la lejanía”. De David. Miktam. Cuando lo prendieron los filisteos en Qat. Apiádate de mí, oh Dios, porque el hombre me pisotea, me oprime con su ataque incesante.

2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

Todo el día tratan mis enemigos de devorarme, y son muchos los que me combaten... Oh Altísimo,

3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

el día en que me invada el temor, confiaré en Ti.

4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Me gloriaré en la promesa de Dios, confiado en Dios no temo. ¿Qué podrá contra mí un hombre de carne?

5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Siempre toman a mal mis palabras, todos sus pensamientos son para mi daño.

6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Se conjuran, ponen asechanzas, observan mis pasos, buscando cómo quitarme la vida.

7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Devuélveles otro tanto por su iniquidad; oh Dios, abate los pueblos en tu ira.

8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Tú cuentas los pasos de mi vida errante; recoges mis lágrimas en tu redoma. ¿No están acaso escritos en tu libro?

9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Así pues mis enemigos retrocederán; cada vez que apelo a Ti conozco que Dios está conmigo.

10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

Me gloriaré en la promesa de Dios,

11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

confiado en Dios no temo. ¿Qué podrá contra mí un hombre de carne?

12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

Te debo, oh Dios, los votos que te hice; te ofreceré sacrificios de alabanza.

13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.

Pues Tú has librado mi vida de la muerte, y mis pies de la caída, para que ande yo ante la faz de Dios en la luz de los vivientes.