Zsoltárok 56

1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

Bodi mi usmiljen, oh Bog, kajti človek me hoče požreti, borben je, dnevno me zatira.

2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

Moji sovražniki me hočejo vsak dan požreti, kajti mnogo jih je, ki se borijo zoper mene, oh ti Najvišji.

3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

Kadar sem prestrašen, bom zaupal vate.

4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

V Bogu bom hvalil njegovo besedo, v Boga sem položil svoje trdno upanje; ne bom se bal, kaj mi more storiti meso.

5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Vsak dan pačijo moje besede. Vse njihove misli so zoper mene za zlo.

6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Zbirajo se skupaj, skrivajo se, gledajo moje korake, ko čakajo na mojo dušo.

7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Ali bodo pobegnili s krivičnostjo? V svoji jezi potri ljudstva, oh Bog.

8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Ti pripoveduješ o mojih tavanjih. Moje solze si polagaš v svoj meh. Mar niso v tvoji knjigi?

9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Ko kličem k tebi, potem se bodo moji sovražniki obrnili proč. To vem, kajti Bog je zame.

10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

V Bogu bom hvalil njegovo besedo. V Gospodu bom hvalil njegovo besedo.

11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

V Boga sem položil svoje trdno upanje; ne bom se bal, kaj mi lahko stori človek.

12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

Tvoje zaobljube so nad menoj, oh Bog, povrnil ti bom hvalnice.

13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.

Kajti mojo dušo si osvobodil pred smrtjo. Mar mojih stopal ne boš osvobodil pred padcem, da lahko hodim pred Bogom v svetlobi živih?