Zsoltárok 56
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
in finem pro populo qui a sanctis longe factus est David in tituli inscriptione cum tenuerunt eum Allophili in Geth miserere mei Deus quoniam conculcavit me homo tota die inpugnans tribulavit me
2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
conculcaverunt me inimici mei tota die quoniam multi bellantes adversum me
3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
ab altitudine diei timebo ego vero in te sperabo
4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
in Deo laudabo sermones meos in Deo speravi non timebo quid faciat mihi caro
5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
tota die verba mea execrabantur adversum me omnia consilia eorum in malum
6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
inhabitabunt et abscondent ipsi calcaneum meum observabunt sicut sustinuerunt animam meam
7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
pro nihilo salvos facies illos in ira populos confringes Deus
8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
vitam meam adnuntiavi tibi posuisti lacrimas meas in conspectu tuo sicut et in promissione tua
9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
tunc convertentur inimici mei retrorsum in quacumque die invocavero te ecce cognovi quoniam Deus meus es
10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
in Deo laudabo verbum in Domino laudabo sermonem
11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
in Deo speravi non timebo quid faciat mihi homo
12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
in me sunt Deus vota tua; quae reddam laudationes tibi
13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
quoniam eripuisti animam meam de morte et pedes meos de lapsu ut placeam coram Deo in lumine viventium
