< Zsoltárok 56 >
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
To the Overseer. — 'On the Dumb Dove far off.' — A secret treasure of David, in the Philistines' taking hold of him in Gath. Favour me, O God, for man swallowed me up, All the day fighting he oppresseth me,
2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
Mine enemies have swallowed up all the day, For many [are] fighting against me, O most High,
3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
The day I am afraid I am confident toward Thee.
4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God I praise His word, in God I have trusted, I fear not what flesh doth to me.
5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
All the day they wrest my words, Concerning me all their thoughts [are] for evil,
6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
They assemble, they hide, they watch my heels, When they have expected my soul.
7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
By iniquity they escape, In anger the peoples put down, O God.
8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
My wandering Thou hast counted, Thou — place Thou my tear in Thy bottle, Are they not in Thy book?
9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Then turn back do mine enemies in the day I call. This I have known, that God [is] for me.
10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
In God I praise the word, In Jehovah I praise the word.
11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God I trusted, I fear not what man doth to me,
12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
On me, O God, [are] Thy vows, I repay thank-offerings to Thee.
13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
For Thou hast delivered my soul from death, Dost Thou not my feet from falling? To walk habitually before God in the light of the living!