Zsoltárok 56
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Unto the end, for a people that is removed at a distance from the sanctuary for David, for an inscription of a title (or pillar) when the Philistines held him in Geth. Have mercy on me, O God, for man hath trodden me under foot; all the day long he hath afflicted me fighting against me.
2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!
My enemies have trodden on me all the day long; for they are many that make war against me.
3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
From the height of the day I shall fear: but I will trust in thee.
4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God I will praise my words, in God I have put my trust: I will not fear what flesh can do against me.
5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.
All the day long they detested my words: all their thoughts were against me unto evil.
6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.
They will dwell and hide themselves: they will watch my heel. As they have waited for my soul,
7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
For nothing shalt thou save them: in thy anger thou shalt break the people in pieces, O God,
8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?
I have declared to thee my life: thou hast set my tears in thy sight, As also in thy promise.
9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Then shall my enemies be turned back. In what day soever I shall call upon thee, behold I know thou art my God.
10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.
In God will I praise the word, in the Lord will I praise his speech.
11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?
In God have I hoped, I will not fear what man can do to me.
12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;
In me, O God, are vows to thee, which I will pay, praises to thee:
13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
Because thou hast delivered my soul from death, my feet from falling: that I may please in the sight of God, in the light of the living.
