Zsoltárok 56

1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

Malooy ka kanako, Oh Dios, kay ang tawo buot motukob kanako: Sa tibook nga adlaw, sa nagapakig-away siya kanako, iyang gidaugdaug ako.

2 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

Ang akong mga kaaway buot molamoy kanako sa tibook nga adlaw; Kay daghan (sila) nga nagapakigaway nga mapahitas-on batok kanako.

3 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

Sa panahon nga mahadlok ako, Ibutang ko ang pagsalig ko diha kanimo.

4 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Sa Dios (magadayeg ako sa iyang pulong), Sa Dios gibutang ko ang akong pagsalig, dili ako mahadlok; Unsay mabuhat sa unod alang kanako?

5 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

Sa tibook nga adlaw ginabalit-ad nila ang akong mga pulong: Ang tanan nilang mga hunahuna batok kanako alang sa kadautan.

6 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

Nanagtigum (sila) sa pagtingub, nanagtago (sila) sa ilang kaugalingon, Nanagtimaan (sila) sa akong mga lakang, Bisan pa (sila) nanaghulat alang sa akong kalag.

7 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

Makakalagiw ba (sila) pinaagi sa pagpakasala? Oh Dios, sa imong kaligutgut pukanon mo ang mga katawohan.

8 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

Nagaisip ikaw sa akong mga pagsuroy-suroy: Ibutang mo ang akong mga luha sa imong botella; Wala ba (sila) diha sa imong basahon?

9 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

Unya pagapasibogon ang akong mga kaaway sa adlaw nga ako mosangpit: Niini maila ko nga ang Dios dapig kanako.

10 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

Sa Dios (ako magadayeg sa iyang pulong), Kang Jehova (ako magadayeg sa iyang pulong),

11 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

Sa Dios gipahaluna ko ang akong pagsalig, dili ako mahadlok; Unsay mabuhat sa tawo alang kanako?

12 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

Sa ibabaw nako, ania ang imong mga panaad, Oh Dios: Pagahatagan ko ikaw sa mga halad-sa-pasalamat.

13 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.

Kay giluwas mo ang akong kalag gikan sa kamatayon; Wala mo ba luwasa ang akong mga tiil gikan sa pagkahulog, Aron ako magalakaw sa atubangan sa Dios Diha sa kahayag sa mga buhi?