Zsoltárok 55

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

Načelniku godbe na strune, pesem Davidova ukovita, Sliši, Bog, molitev mojo, in prošnji moji se ne skrivaj!

2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

Ozri se v mé in usliši me; glasno jokam v premišljevanji in zdihujem:

3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

Zavoljo glasú sovražnikovega, zavoljo krivičnega stiske; ker v mé obračajo krivico, in srditi me preganjajo sè srčnim sovraštvom.

4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Srce moje me boli v meni, in smrtni strahovi me obhajajo.

5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

Strah in trepet me napada, in groza me pokriva.

6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Tako da pravim: O da bi mi dal kdó perot kakor golobu; zletel bi, kjer bi mogel prebivati.

7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)

Glej, kar najdalje bi pobegnil, prebivat v puščavi.

8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

Hitreje bi pobegnil od vetra viharnega, od vrtinca.

9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Pogúbi, Gospod, razdeli njih jezik; ker silovitost in prepir vidim v mestu.

10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

Podnevi in ponoči ga obdajajo na zidovji njegovem; in krivica in hudobnost sta sredi njega.

11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Težave so sredi njega, in ne umakneta se z ulic njegovih goljufija in zvijača.

12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

Ker ne nasprotnik me sramotí, to bi prenašal; ne sovražnik moj se spenja proti meni, njemu bi se skril:

13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

Temuč tí, človek, meni enak, vodnik moj in znanec moj,

14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

Ki sva skupaj sladkó se posvetovala, v hišo Božjo hodila z množico.

15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)

Napadla jih bode smrt terjalka, živi pogreznejo se v grob; ker hudobija je, kjer bivajo oni, v njih sredi. (Sheol h7585)

16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

Jaz bodem klical Boga, in Gospod me bode rešil.

17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Zvečer in zjutraj in o poludné bodem premišljal in stokal, dokler ne bode slišal mojega glasu.

18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

Rešil je življenje moje, da se ne vojskujejo zoper mene, postavil ga v mir; ko so z mnogimi krdeli vojskovali se, bili so poleg mene.

19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

Slišal bode Bog mogočni in jih zarotil, kakor ostane vekomaj; v katerih ni prememb in se ne bojé Boga.

20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

Roko svojo steza nad njé, ki živé v miru med seboj, oskrunja zavezo svojo.

21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Sladke so, maslene besede njegove, a vojska tiči v njegovem srci; mehkeji od olja so njegove besede, ali goli meči.

22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

Nad Gospoda zváli, karkoli ti dá, in on te bode podpiral; nikdar ne pripustí pravičnemu, da omahne.

23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

Ti torej, Bog, pahneš jih v jamo gnjilobe: ljudje krvoločni in zvijačni ne doživé dní svojih polovice, jaz pa bodem tebi zaupal.