Zsoltárok 55
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Usliši, Bože, molitvu moju, i nemoj se sakriti od moljenja mojega.
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Pazi, i saslušaj me; cvilim u jadu svom i uzdišem
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
Od vike neprijateljske i od dosade bezbožnièke; jer dižu na me zlo, i u gnjevu gone me.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Srce je moje uzdrktalo u meni, i strah smrtni popade me;
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Strah i trepet doðe na me, i groza poduze me.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
I rekoh: ko bi mi dao krila golubinja? ja bih odleteo i poèinuo;
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Daleko bih pobjegao, i nastanio se u pustinji.
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Pohitao bih da uteèem od vihora i od bure.
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Porazi, Gospode, i razdijeli jezike njihove, jer vidim nasilje i svaðu u gradu;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Danju i noæu to hodi po zidovima njegovijem; zloèinstvo je i muka posred njega.
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Usred njega je pogibao, s ulice njegove ne odlazi prijevara i lukavstvo.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Jer ne ruži me neprijatelj moj, to bih podnio; ne ustaje na me javni nenavidnik, od njega bih se sakrio.
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Nego ti koji si mi bio to što ja sam, drug moj i znanac moj.
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
S kojim mi bješe radost dijeliti tajnu, i u dom Božji hodih kroz sabor narodni.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
Neka ih ugrabi smrt, neka živi siðu u pakao, jer je zloèinstvo u stanu njihovu i u njima. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Ja Boga prizivljem, i Gospod æe me spasti.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Veèerom i jutrom i u podne tužim i uzdišem, i èuæe glas moj;
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Uèiniæe, te æe duša moja biti mirna od onijeh koji napadaju na me, jer ih mnogo imam.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Da usliši, i ukroti ih Bog, koji živi od vijeka; jer se ne mijenjaju i ne boje se Boga.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Dižu ruke svoje na one koji su s njima u miru, i raskidaju svoju družbu.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Usta su im meka kao maslo, a na srcu im je rat. Rijeèi su im blaže od ulja, ali su goli maèevi.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Stavi na Gospoda breme svoje, i on æe te potkrijepiti. Neæe dati dovijeka pravedniku da posrne.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Ti æeš ih, Bože, svaliti u jamu pogibli; krvopije i lukavi neæe sastaviti polovine dana svojih. A ja se u tebe uzdam.
