Zsoltárok 55
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Til sangmesteren; med strengelek; en læresalme av David. Vend øret, Gud, til min bønn, og skjul dig ikke for min inderlige begjæring!
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Gi akt på mig og svar mig! Mine sorgfylte tanker farer hit og dit, og jeg må stønne,
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
for fiendens røst, for den ugudeliges undertrykkelse; for de velter elendighet over mig, og i vrede forfølger de mig.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Mitt hjerte bever i mitt bryst, og dødens redsler er falt på mig.
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Frykt og beven kommer over mig, og forferdelse legger sig over mig.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Og jeg sier: Gid jeg hadde vinger som duen! Da vilde jeg flyve bort og feste bo.
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Se, jeg vilde flykte langt bort, jeg vilde ta herberge i ørkenen. (Sela)
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Jeg vilde i hast søke mig et tilfluktssted for den rasende vind, for stormen.
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Opsluk dem, Herre, kløv deres tungemål! For jeg ser vold og kiv i byen.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Dag og natt vandrer de omkring den på dens murer, og elendighet og ulykke er inneni den.
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Fordervelse er inneni den, og undertrykkelse og svik viker ikke fra dens torv.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
For ikke er det en fiende som håner mig, ellers vilde jeg bære det; ikke er det min avindsmann som ophøier sig over mig, ellers vilde jeg skjule mig for ham;
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
men det er du, du som var min likemann, min venn og min kjenning -
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
vi som levde sammen i fortrolig omgang, som vandret til Guds hus blandt den glade høitidsskare.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
Ødeleggelse komme over dem! La dem fare levende ned i dødsriket! For ondskap hersker i deres bolig, i deres hjerte. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Jeg vil rope til Gud, og Herren skal frelse mig.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Aften og morgen og middag vil jeg klage og sukke, så hører han min røst.
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Han forløser min sjel fra striden imot mig og gir mig fred; for i mengde er de omkring mig.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Gud skal høre og svare dem - han troner jo fra fordums tid, (sela) dem som ikke vil bli anderledes, og som ikke frykter Gud.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Han legger hånd på dem som har fred med ham, han vanhelliger sin pakt.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Hans munns ord er glatte som smør, men hans hjertes tanke er strid; hans ord er bløtere enn olje, og dog er de dragne sverd.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Kast på Herren det som tynger dig! Han skal holde dig oppe; han skal i evighet ikke la den rettferdige rokkes.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Og du, Gud, skal støte dem ned i gravens dyp; blodgjerrige og falske menn skal ikke nå det halve av sine dager; men jeg setter min lit til dig.
