Zsoltárok 55
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
In finem, In carminibus, intellectus David. Exaudi Deus orationem meam, et ne despexeris deprecationem meam:
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
intende mihi, et exaudi me. Contristatus sum in exercitatione mea: et conturbatus sum
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
a voce inimici, et a tribulatione peccatoris. Quoniam declinaverunt in me iniquitates, et in ira molesti erant mihi.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Cor meum conturbatum est in me: et formido mortis cecidit super me.
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Timor et tremor venerunt super me: et contexerunt me tenebræ:
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut columbæ, et volabo, et requiescam?
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Ecce elongavi fugiens: et mansi in solitudine.
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Expectabam eum, qui salvum me fecit a pusillanimitate spiritus, et tempestate.
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Præcipita Domine, divide linguas eorum: quoniam vidi iniquitatem, et contradictionem in civitate.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Die ac nocte circumdabit eam super muros eius iniquitas: et labor in medio eius,
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
et iniustitia. Et non defecit de plateis eius usura et dolus.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Quoniam si inimicus meus maledixisset mihi, sustinuissem utique. Et si is, qui oderat me, super me magna locutus fuisset: abscondissem me forsitan ab eo.
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Tu vero homo unanimis: dux meus, et notus meus:
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Qui simul mecum dulces capiebas cibos: in domo Dei ambulavimus cum consensu.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
Veniat mors super illos: et descendant in infernum viventes: Quoniam nequitiæ in habitaculis eorum: in medio eorum. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Ego autem ad Deum clamavi: et Dominus salvabit me.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Vespere, et mane, et meridie narrabo et annuntiabo: et exaudiet vocem meam.
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Redimet in pace animam meam ab his, qui appropinquant mihi: quoniam inter multos erant mecum.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Exaudiet Deus, et humiliabit illos, qui est ante sæcula. Non enim est illis commutatio, et non timuerunt Deum:
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
extendit manum suam in retribuendo. Contaminaverunt testamentum eius,
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
divisi sunt ab ira vultus eius: et appropinquavit cor illius. Molliti sunt sermones eius super oleum: et ipsi sunt iacula.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Iacta super Dominum curam tuam, et ipse te enutriet: non dabit in æternum fluctuationem iusto.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Tu vero Deus deduces eos, in puteum interitus. Viri sanguinum, et dolosi non dimidiabunt dies suos: ego autem sperabo in te Domine.
