Zsoltárok 55
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
