< Zsoltárok 55 >
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Eine Unterweisung Davids, vorzusingen, auf Saitenspiel. Gott, erhöre mein Gebet und verbirg dich nicht vor meinem Flehen.
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Merke auf mich und erhöre mich, wie ich so kläglich zage und heule,
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
daß der Feind so schreit und der Gottlose drängt; denn sie wollen mir eine Tücke beweisen und sind mir heftig gram.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Mein Herz ängstet sich in meinem Leibe, und des Todes Furcht ist auf mich gefallen.
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Furcht und Zittern ist mich angekommen, und Grauen hat mich überfallen.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Ich sprach: O hätte ich Flügel wie Tauben, da ich flöge und wo bliebe!
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Siehe, so wollt ich ferne wegfliehen und in der Wüste bleiben. (Sela)
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Ich wollte eilen, daß ich entrönne vor dem Sturmwind und Wetter.
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Mache ihre Zunge uneins, Herr, und laß sie untergehen; denn ich sehe Frevel und Hader in der Stadt.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Solches geht Tag und Nacht um und um auf ihren Mauern, und Mühe und Arbeit ist drinnen.
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Schadentun regieret drinnen; Lügen und Trügen läßt nicht von ihrer Gasse.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Wenn mich doch mein Feind schändete, wollte ich's leiden; und wenn mein Hasser wider mich pochte, wollte ich mich vor ihm verbergen.
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Du aber bist mein Geselle, mein Freund und mein Verwandter,
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
die wir freundlich miteinander waren unter uns; wir wandelten im Hause Gottes unter der Menge.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol )
Der Tod übereile sie, daß sie lebendig in die Hölle fahren; denn es ist eitel Bosheit unter ihrem Haufen. (Sheol )
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Ich aber will zu Gott rufen, und der HERR wird mir helfen.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Des Abends, Morgens und Mittags will ich klagen und heulen, so wird er meine Stimme hören.
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Er erlöst meine Seele von denen, die an mich wollen, und schafft ihr Ruhe; denn ihrer viele sind wider mich.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Gott wird hören und sie demütigen, der allewege bleibt. (Sela) Denn sie werden nicht anders und fürchten Gott nicht.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Sie legen ihre Hände an seine Friedsamen und entheiligen seinen Bund.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Ihr Mund ist glätter denn Butter, und sie haben Krieg im Sinn; ihre Worte sind gelinder denn Öl, und sind doch bloße Schwerter.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Wirf dein Anliegen auf den HERRN; der wird dich versorgen und wird den Gerechten nicht ewiglich in Unruhe lassen.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Aber, Gott, du wirst sie hinunterstoßen in die tiefe Grube: die Blutgierigen und Falschen werden ihr Leben nicht zur Hälfte bringen. Ich aber hoffe auf dich.