< Zsoltárok 55 >
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
“To the chief musician on Neginoth, a Maskil of David.” Give ear, O God, to my prayer, and hide not thyself from my supplication.
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Listen unto me, and answer me: I mourn in my grief, and moan;
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
Because of the voice of the enemy, because of the oppression of the wicked; for they cast wrong upon me, and in wrath they attack me.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
My heart is sorely pained within me, and the terrors of death are fallen upon me.
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Fearfulness and trembling are come upon me, and shuddering hath covered me.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
And I said, Oh that some one would give me wings like a dove! I would fly away and dwell [quietly].
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Lo, I would flee far away, I would spend my night in the wilderness. (Selah)
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
I would prepare hastily a refuge for me from the sweeping wind [and] from storm.
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Destroy, O Lord, divide their tongue; for I have seen violence and strife in the city;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Day and night do these encompass it upon her walls: and wrong and trouble are in her midst.
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Mischief is in her midst: guile and deceit depart not from her streets.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
For it is not an enemy that reproached me; then I could bear it: not he that hateth me hath magnified himself against me; then I would have hidden myself from him;
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
But it is thou, a man my equal, my guide, and my acquaintance;
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
So that we took sweet secret counsel together, and walked unto the house of God in tumultuous company.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol )
Let him dispense death over them; let them go down alive into the nether world; for evil is in their dwelling, in the midst of them. (Sheol )
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
I, however, will call on God: and the Lord will save me.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
At evening and morning and noon will I make my complaint and moan: and he heareth my voice.—
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
He delivereth my soul in peace from the battle against me; for in multitudes are they [contending] with me.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
God will hear, and humble them—yea, he that sitteth enthroned from the oldest time Selah—those who dread no changes, and fear not God.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
He stretcheth out his hands against those at peace with him: he violateth his covenant.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
The creamy words of his mouth are smooth, yet there is war [in] his heart; his words are softer than oil, yet are they drawn swords.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Cast thy burden upon the Lord, and he will sustain thee: he will never suffer the righteous to be moved.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
But thou, O God, thou wilt bring them down into the pit of destruction: let not the men of blood and deceit live out half their days; but I will indeed trust in thee.