Zsoltárok 55
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Voor muziekbegeleiding; met harpen. Een leerdicht van David. Hoor toch, o God, naar mijn bidden, En wend U niet af van mijn smeken;
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Luister naar mij, en schenk mij verhoring: Van ellende loop ik radeloos rond.
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
Ik sidder voor het geschreeuw van den vijand, En het gehuil van den boze; Want ze storten rampen over mij uit, En bestoken mij grimmig.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Mijn hart krimpt in mijn boezem, En doodsangst bekruipt mij;
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Vrees en ontzetting houden mij beklemd, En de schrik grijpt mij aan.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Ik dacht: Had ik maar vleugels als een duif, Dan vloog ik heen, om een wijkplaats te vinden;
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Ver, ver weg zou ik vluchten, En een rustoord zoeken in de woestijn.
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Ik zou mij haastig in veiligheid stellen Voor de razende storm,
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Voor de wervelstorm, Heer, En voor de stortvloed van hun tongen. Want ik zie geweld ontketend, En de strijd tegen de stad;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Dag en nacht trekken ze om haar heen, Over haar wallen. Daarbinnen heerst onrecht en knevelarij,
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
En de misdaad troont in haar midden; En van haar pleinen wijkt Geweld noch bedrog.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
En was het een vijand, die mij beschimpte, Ik zou het verdragen; Of een van mijn haters, die mij hoonde, Ik zou mij verschuilen.
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Maar gij, een man van mijn stam, Mijn vriend en mijn makker,
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Met wien ik vertrouwelijk omging, Eendrachtig leefde in Gods huis!
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
Moge de dood ze verrassen, Zodat ze levend in het dodenrijk dalen! Want boosheid heerst in hun woning, En slechtheid in hun gemoed. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Maar ìk roep tot God, En Jahweh komt mij te hulp.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
‘s Avonds, ‘s morgens en ‘s middags klaag ik en zucht ik, En Hij hoort naar mijn smeken.
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Hij zal mij vrede schenken, mij van mijn belagers bevrijden, Al staan ze nog zo talrijk tegen mij op.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
God verhoort mij: Hij zal ze vernederen, Hij, die van eeuwigheid op zijn troon is gezeten. Want ze zijn onverbeterlijk, En vrezen God niet;
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Ze slaan de hand aan hun vrienden, En schenden hun trouw.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Hun mond is gladder dan boter, Maar vijandig hun hart; Hun woorden zijn zachter dan olie, Maar steken als dolken.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Werp daarom uw kommer op Jahweh, Hij zal voor u zorgen; En nooit zal Hij dulden, Dat de rechtvaardige wankelt.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Maar stort in het diepst van het graf, o mijn God, Die mannen van bloed en bedrog; Laat ze de helft van hun dagen niet zien, Doch laat mìj op U blijven hopen!
