Zsoltárok 55

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

Til Sangmesteren. Med Strengespil. En Maskil af David. Lyt, o Gud, til min Bøn, skjul dig ej for min Tryglen,

2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

laan mig Øre og svar mig, jeg vaander mig i Klage,

3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.

jeg stønner ved Fjendernes Raab og de gudløses Skrig; thi Ulykke vælter de over mig, forfølger mig grumt;

4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

Hjertet er angst i mit Bryst, Dødens Rædsler er faldet over mig.

5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

Frygt og Angst falder paa mig, Gru er over mig.

6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

Jeg siger: Ak, havde jeg Vinger som Duen, da fløj jeg i Ly,

7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)

ja, langt bort vilde jeg fly og blive i Ørkenen. (Sela)

8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

Da søgte jeg skyndsomt Tilflugt for rivende Storm og Uvejr.

9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

Herre, forvir og split deres Tungemaal! Thi Vold og Ufred ser jeg i Byen;

10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

de gaar Rundgang Dag og Nat paa dens Mure;

11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

Ulykke, Kvide og Vanheld raader derinde, Voldsfærd og Svig viger aldrig bort fra dens Torve.

12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

Det var ikke en Fjende, som haaned mig — det kunde bæres; min Uven ydmyged mig ej — ham kunde jeg undgaa;

13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,

men du, en Mand af min Stand, en Ven og fortrolig,

14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

og det skønt vi delte Samværets Sødme, vandred endrægtelig i Guds Hus.

15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)

Over dem komme Død, lad dem levende synke i Dødsriget! Thi der er Ondskab i deres Bolig, i deres Indre! (Sheol h7585)

16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

Jeg, jeg raaber til Gud, og HERREN vil frelse mig.

17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.

Jeg klager og stønner ved Kvæld, ved Gry og ved Middag; min Røst vil han høre

18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

og udfri min Sjæl i Fred, saa de ikke kan komme mig nær; thi mange er de imod mig.

19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

Gud, som troner fra Fortids Dage, vil høre og ydmyge dem. (Sela) Thi der er ingen Forandring hos dem, og de frygter ikke for Gud.

20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

Paa Venner lagde han Haand og brød sin Pagt.

21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

Glattere end Smør er hans Mund, men Hjertet vil Krig, blødere end Olie hans Ord, skønt dragne Sværd.

22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

Kast din Byrde paa HERREN, saa sørger han for dig, den retfærdige lader han ikke i Evighed rokkes.

23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.

Og du, o Gud, nedstyrt dem i Gravens Dyb! Ej skal blodstænkte, svigefulde Mænd naa Hælvten af deres Dage. Men jeg, jeg stoler paa dig!