Zsoltárok 55
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Zborovođi. Uza žičana glazbala. Poučna pjesma. Davidova. Počuj mi, Bože, molitvu, ne krij se molbi mojoj:
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
obazri se na me i usliši me! Mučim se u svojoj tjeskobi,
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
zbuni me vika dušmanska i tlačenje grešničko. Navališe na me nesrećom, bijesno me progone.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Srce mi je ustreptalo i strah me samrtni spopade.
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Užas me i trepet hvata, groza me obuze.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Zavapih: “O, da su mi krila golubinja, odletio bih da otpočinem!
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Daleko, daleko bih letio, u pustinji se nastanio;
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
brzo bih si potražio sklonište od bijesne oluje i vihora.”
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Smeti ih, Gospode, podvoji im jezike, jer nasilje i svađu vidim u gradu;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
danju i noću zidinama kruže; bezakonja su i nevolje u njemu.
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Usred njega zasjede, s ulica mu nepravda i podlost ne odlaze.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Da me pogrdio dušmanin, bio bih podnio; da se digao na me koji me mrzi, pred njim bih se sakrio.
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Ali ti, ti si to bio, meni jednak, prijatelj moj, moj pouzdanik
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
s kojim sam slatko drugovao i složno hodismo u Domu Božjemu.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol h7585)
Smrt neka ih zaskoči, živi nek' siđu u Podzemlje jer im je pakost u stanu i srcu. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
A ja ću Boga prizvati, i Jahve će me spasiti.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Večerom, jutrom i o podne tužan ću jecati, i on će čuti vapaj moj.
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Dat će mi mira od onih koji me progone: jer mnogi su protiv mene.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Bog će čuti i njih poniziti, Onaj koji kraljuje odvijeka, jer se ne popravljaju, Boga se ne boje.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Podižu ruke na prijatelje, savez svoj oskvrnjuju.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Usta su im glađa od maslaca, a srce ratoborno; riječi blaže od ulja, a oni - isukani mačevi.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Povjeri Jahvi svu svoju brigu, i on će te pokrijepiti: neće dati da ikada posrne pravednik.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
A njih ti, o Bože, strmoglavi u jamu grobnu! Krvoloci i varalice ni polovicu dana neće doživjeti! A ja se u tebe uzdam!
