< Zsoltárok 55 >
1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;
Musiqi rəhbəri üçün. Davudun simli alətlərin müşayiəti ilə oxunan maskili. Ey Allah, duamı dinlə, Yalvarışımdan gizlənmə!
2 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!
Yaxşı qulaq as mənə, bir cavab söylə, Düşüncələrim məni narahat edir, Çaş-baş qalmışam.
3 Az ellenségnek szaváért és a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és nagy dühösséggel ellenkeznek velem.
Düşmənin səsindən, Zalımların zülmündən narahatam. Məni onların şər işləri sarsıdır, Onlar qəzəblə mənə qəsd-qərəz qurur.
4 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.
Köksümdəki ürəyim sancır, Ölüm dəhşəti üzərimə düşdü.
5 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.
Mənə qorxu və titrətmə gəlib, Canımı vicvicə bürüyüb.
6 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.
Dedim: «Kaş göyərçin kimi qanadlarım olaydı, Uçub rahatlıq tapaydım.
7 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. (Szela)
Doğrudan da, uzaqlara qaçardım, Çöllərdə məskən salardım. (Sela)
8 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.
Bu sərt yellərdən, qasırğalardan Daldalanmaq üçün tez bir yerə gedəydim».
9 Rontsd meg Uram, és oszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.
Ey Xudavənd, bu şəhəri alt-üst et, Oradakıların dillərinə ayrılıq sal. Orada zorakılıq, dava gördüm;
10 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.
Bunlar gecə-gündüz divarlarının üstündə dolanır, Pislik və şər şəhərin içindədir,
11 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.
Aralarında qırğın var, Meydanlarından hədə-qorxu və fırıldaq çıxır.
12 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:
Əgər məni düşmən təhqir etsəydi, dözərdim, Yağı qarşımda qürrələnsəydi, gizlənərdim.
13 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm,
Amma bunu sən etdin, ey rəfiqim, Ey yoldaşım, ürək həmdəmim.
14 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.
Səninlə şirin-şirin söhbət edərdik, Allah evinə birgə gedərdik.
15 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. (Sheol )
Qoy düşmənlərə qəfil ölüm gəlsin, Onlar diri-diri ölülər diyarına düşsün, Çünki şər onların evində və qəlbindədir. (Sheol )
16 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.
Mənsə Allahı səsləyərəm, Rəbb məni xilas edər.
17 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat.
Səhər, günorta, axşam nalə çəkirəm, Ah-zar edirəm, O, səsimi eşidir.
18 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.
Çoxları əleyhimə çıxır, Amma O, canımı döyüşdən qoruyur.
19 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, (Szela) a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.
Əzəldən bəri taxtında oturan Allah Məni eşidib onları zəlil edəcək. (Sela) Çünki onlar əsla dəyişməz, Allahdan qorxmurlar.
20 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.
Yoldaşım dostuna əl qaldırır, Dostluq əhdini pozur.
21 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.
Onun dili kərə yağından da yağlıdır, Qəlbində isə çəkişmələr yaşayır, Sözləri zeytun yağından yumşaqdır, Amma sıyrılmış qılınclardır.
22 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.
Sən qayğı yükünü Rəbbə ver, Qoy sənə dayaq olsun. O heç vaxt salehə sarsıntı verməz.
23 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.
Ey Allah, qanlı, hiyləgər adamları Qəbirə endirəcəksən. Onların ömrü yarıya çatmayacaq. Amma mən yalnız Sənə güvənirəm!