Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

Neghmichilerning béshigha tapshurulup, tarliq sazlar bilen oqulsun dep, Dawut yazghan «Masqil» (Zif shehiridikiler Saul padishahning yénigha bérip: «Dawut bizning mushu yurtimizgha möküwalghan, sili bilmemdila?» dep ayghaqchiliq qilghandin kéyin yézilghan): I Xuda, Öz naming bilen méni qutquzghaysen; Zor qudriting bilen dewayimni sorighaysen.

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

I Xuda, duayimni anglighaysen; Aghzimdiki sözlerge qulaq salghaysen.

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

Chünki yat ademler manga hujum qilishqa ornidin turdi; Zomigerler méning jénimni owlimaqta; Ular Xudani nezirige héch ilmaydu. (Sélah)

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

Qara, Xuda manga yardem qilghuchidur; Reb jénimni yöleydighanlar arisididur. (Sélah)

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

U düshmenlirimning yamanliqini özige qayturidu; [I Xuda], Öz heqiqiting bilen ularni üzüp tashlighaysen.

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

Men Sanga xalis qurbanliqlar sunimen; Namingni medhiyeleymen, i Perwerdigar; Shundaq qilish eladur.

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Chünki U méni barliq bala-qazalardin qutquzdi; Düshmenlirimning meghlubiyitini öz közum bilen kördüm.