Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

Dawid “maskil” dwom. Ɔtoo no bere a Sififo kɔka kyerɛɛ Saulo se, “Dawid abehintaw wɔ yɛn mu.” Ao, Onyankopɔn, gye me wɔ wo din mu; fa wo tumi bu me bem.

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

Ao, Onyankopɔn, tie me mpaebɔ; tie mʼanom nsɛm.

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

Ahɔho retow ahyɛ me so. Atirimɔdenfo rehwehwɛ me akum me; nnipa a wɔmmfa Onyankopɔn nyɛ hwee.

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

Ampa ara, Onyankopɔn ne me boafo; Awurade ne me hwɛfo.

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

Ma mmusu nkyim mmra wɔn a wodi me ho nseku no so; wo nokwaredi mu, sɛe wɔn.

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

Mefi me pɛ mu abɔ afɔre ama wo; Awurade, meyi wo din ayɛ, efisɛ eye.

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Woagye me afi me haw nyinaa mu, na mʼani ahu nkonimdi wɔ mʼatamfo so. Wɔde ma dwonkyerɛfo. Wɔde sanku na ɛto.