Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

Ki he Takimuʻa ʻi he Nekina ko e Saame akonaki ʻa Tevita, ʻi he haʻu ʻae kakai Sifi, ʻonau pehē kia Saula, ʻIkai ʻoku fufū ʻa Tevita ʻiate kimautolu? Fakamoʻui au, ʻE ʻOtua, ʻi ho huafa, mo ke fakamaau au ʻi ho mālohi.

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

Fanongo mai ki heʻeku lotu, ʻE ʻOtua fakafanongo ki he ngaahi lea ʻa hoku ngutu.

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

He kuo tuʻu hake kiate au ʻae kau muli, pea ʻoku kumi hoku laumālie ʻe he kau fakamālohi: ʻoku ʻikai te nau fokotuʻu ʻae ʻOtua ʻi honau ʻao. (Sila)

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

Vakai, ko hoku tokoni ʻae ʻOtua: ʻoku ʻiate kinautolu ʻoku poupou hoku laumālie ʻae ʻEiki.

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

‌ʻE totongi ʻe ia ʻaki ʻae kovi ki hoku ngaahi fili: ke ke motuhi ʻakinautolu ʻi ho moʻoni.

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

Te u ʻatu fiemālie pē ʻae feilaulau kiate koe: te u fakamālō ki ho huafa, ʻE Sihova he ʻoku lelei ia.

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

He kuo ne fakamoʻui au mei he mamahi kotoa pē: pea kuo mamata ʻe hoku mata ki hoku ngaahi fili.