Zsoltárok 54

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása; Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid? Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

Dāvida mācības dziesma. Dziedātāju vadonim, uz koklēm. Kad Zifieši nāca un Saulam sacīja: vai Dāvids pie mums nav paslēpies? Ak Dievs atpestī mani caur Savu vārdu un nes man tiesu caur Savu varu.

2 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

Ak Dievs, klausi manu lūgšanu, liec vērā, ko mana mute runā.

3 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. (Szela)

Jo svešinieki ceļas pret mani, un briesmīgi ļaudis meklē manu dvēseli; tie netur Dievu priekš savām acīm. (Sela)

4 Ímé, Isten segítőm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

Redzi, Dievs man ir par palīgu; Tas Kungs ir tas, kas manu dvēseli uztur.

5 Bosszút áll az utánam leselkedőkön; a te igazságod által rontsd meg őket.

Viņš maksās to ļaunumu maniem nicinātājiem; izdeldē tos pēc Tavas uzticības.

6 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.

Tad es Tev upurēšu ar labu prātu, es pateikšos, Kungs, Tavam Vārdam, ka tas ir tik labs.

7 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.

Jo Viņš mani izglābis no visām bēdām, ka mana acs ar prieku uzlūko manus ienaidniekus.